A családállításról

Milyen esetekben ajánlott a Hellinger-féle családállítás?

Gyakorlatilag életed bármely területéről hozhatsz olyan témát amely gondot okoz.

  • a szülő-gyerek kapcsolat tartós zavarai a felnőttkorban is
  • a felnőttkorban is fájó gyerekkori hiányok, sebek
  • párkapcsolati problémák, kudarcok
  • gyerektelenség, félelem a gyerekvállalástól
  • életviteli nehézségek
  • nehéz élethelyzetek, döntések
  • ismétlődő, elhúzódó és/vagy súlyos testi betegségek
  • érthetetlen lehangoltság, depresszió, düh, harag és más nehéz érzelmek
  • alkoholproblémák és más függőségek
  • pszichoterápiás kezelés ellenére fennálló pszichés problémák: hangulatzavarok, öngyilkossági késztetés, szorongás, pánik, evészavarok, alvászavarok, gyerekkori magatartászavarok,
  • ismétlődő, és a megoldási próbálkozásoknak ellenálló munkahelyi problémák
 

Mit jelent a családállítás, és hogyan csináljuk?

A családfelállítás Bert Hellinger nevéhez fűződő terápia. Magyarországon családleképezés, családfelállítás, családállítás neveken vált ismertté.

Általában csoportos formában történik, de egyéni foglalkozás is lehetséges. A csoportos formánál az egyén két-három mondatban elmondja témáját, majd a vezető vagy az egyén a csoportból a családtagok helyett megszemélyesítőket választ. Helyüket a térben a vezető jelöli ki, vagy megkéri az egyént, hogy helyezze el őket úgy, ahogy abban a pillanatban érzi. Ezután magától elindul a személyek mozgása, mintegy ráérezvén az egyén és a hozzátartozó sorsok, események energiájára, kötődéseire.

A családfelállítás egy adott család “szellemi mezejében” történő rendeződés. A mezőbe tartozik a terápiát kérő személy, az ősei, a korábbi és a jelenlegi kapcsolatrendszerei.

Amikor az egyén cselekvés előtt áll, a mező emlékezik és megismételhet egy korábbi cselekvést. Ezért fordulhat elő, hogy egy családban generációról generációra ugyanazok a sorsok ismétlődnek, mert a családi mező emlékezete ugyanazokat hívja elő.

Bert Hellinger megfigyelte, hogy ha ezt a mezőt kívülről egy új szellemi behatás éri – egy új szellemi mozgást állítunk be – akkor ez az ismétlődés megáll és az egyén képes lesz egy új életszakaszt kezdeni.

A gyógyulás azzal kezdődik, ha a múltat – az ismétlődésekkel együtt – tisztelettel elfogadja, nyitottá válik a jövő felé, és vállalja a pillanat kockázatát. Amikor az egyén felismeri a valóságot azt ami van, akkor ez az a pillanat, amikor az új szellemi mozgás beállítható gyógyító mondatokkal. A mondatok szeretettel teljesek, elfogadóak és a mélyben hatnak.

A REND sohasem szabály, vagy törvényszerűség, a rend az érzékelhető valóság, épp ezért nem is lehet megválogatni, mert magától működik. A szeretet a rend egy része. Sokan úgy gondolják, hogy szeretettel túl lehet emelkedni a renden. Ez nem lehetséges. A szeretetnek meg kell hajolnia a rend előtt, hogy kibontakozhasson. Az a rend, amiről itt szó van, nincs kiszolgáltatva az önkényeskedésnek.

A családi rendszer törvényei:

A kötődés

Az egyik törvény a kötődés törvénye, amely a családok tagjai, vagyis a testvérek, szülők és az ő testvéreik, nagyszülők és az ő testvéreik, esetenként dédszülők között működik.

A kötődés annál erősebb, minél közelebbi rokonsági fok van két ember között, és minél nehezebb sorsa van az adott rokonnak. Ezen kívül kötődés fűz még a felmenők házassága előtti fontos társkapcsolatok tagjaihoz, még akkor is, ha nem tudunk róluk, hiszen az ő rendszerből való “kilépésük” tette lehetővé azt, hogy a későbbi utódok megszülessenek.

Az odatartozás joga

A család (klán) minden tagjának joga van ahhoz, hogy a családhoz tartozónak ismerjék el. Még annak a családtagnak is, akit ténylegesen kitagadtak, vagy akinek az elvesztése fájdalommal járt (pl. korán meghalt gyermek), és ennek enyhítése végett inkább nem beszélnek róla többé (kitagadás egy formája). Az odatartozás jogát tagadjuk meg a tabuként kezelt családtagoktól is vagy attól, akinek a sorsát máshogy akarjuk beállítani, mint ahogyan az valójában történt.

A hely törvénye

Mindenkinek megvan a maga helye a családi rendszerben, amit a családba történő érkezési sorrend mutat meg – vallja a családállítás módszere. A szülők a “Nagyok”, hiszen ők érkeztek előbb a rendszerbe, és a gyerekeik a “Kicsik”.

Ha ez a rend felborul (pl. gyerekként beleszólok a szüleim dolgába, rendszeresen tanácsot adok, stb.), akkor a családtag egy másik generációs létrafokra lép (feljebb vagy lejjebb), és amíg nem talál vissza a saját helyére, addig nem élhet kiteljesedett és boldog életet.

Fontos az egy létrafokon állók, vagyis a testvérek közti érkezési sorrend elismerése.

Az adás és elfogadás

Áramlásának iránya: a nagyobb a tőle nagyobbtól kapja az életet, aki továbbadja a kisebbnek, és a legkisebb pedig elfogad. Visszafelé nem tud áramlani az élet, csak a nagyobbtól a kisebb felé. Azt, amit a legkisebb elfogadott, a saját gyerekének adja tovább.

Az adok-kapok egyensúlya

Aki kap, az adós lesz. Az egyensúly akkor marad fenn, ha az adós többet ad vissza (negatív helyzetben kevesebb rosszat). Ha az egyensúly felborul, akkor a kapcsolat is felbomlik. Pl. párkapcsolatok, munkahelyi, baráti kapcsolatok.

A kiegyenlítődés törvénye

A családi rendszer lelkiismerete kiegyenlítődésre törekszik: ha a családban egy korábban született taggal valami sorscsapás történik (megsérül a rend), akkor egy később született családtag ugyanúgy kezd el élni, viselkedni, mint az, akivel a rossz dolgok megtörténtek (pl. kiközösítették, meghalt a szerelme, gyereke vagy elhagyták).

Olyan tudattalan lelki fogadalmat tesz a szeretet nevében, amivel azt mondja pl. a szüleinek, hogy “majd én viszem helyetted a nehéz sorsot”, “majd én követlek a betegségbe”.